Kulcs a mosolyodhoz

A horgászat a csend és a nyugalom világa, ahol az embernek lehetősége van elmerülni a természet harmóniájában. Ez az, amit sok ember nem tud értékelni, és ez az, ami miatt unalmasnak találják sokan ezt a tevékenységet. Gyerekkori barátom, Péter is így volt ezzel sokáig, de aztán ráérzett a dolog szépségére és kedvenc hobbijává vált. Egyszer, amikor Péter eldöntötte, hogy egy hosszú hétvégére a tóparton keres menedéket a városi zajtól, még nem tudta, hogy ez az egyszerű kirándulás valami miatt több lesz, mint egy pihentető kikapcsolódás. Magával vitte a kedvenc botjait, a csalijait és egy jó könyvet, de valami egészen más lett a központi téma, mint amit remélt. Nem gondolta volna, de egy gyermekek mozgás- és egyéb fejlődésével foglalkozó téma lett a kommunikáció középpontja, és az ehhez kapcsolódóan a Mosolykulcs Fejlesztőház. Azóta sokat mesélt erről nekem is, meg pár blogcikkről, amiket náluk olvasott el a témában.

A tóparton, ahová Péter érkezett, már kora reggel elkezdődött az élet. A horgászok csendesen rendezkedtek be, miközben a nap első sugarai látványos csillogással hintették be a vizet. Péter a stég szélén ült, és figyelte, ahogy a hínár között apró halak cikáznak. A horgászat mindig is egyfajta meditáció volt számára, egy olyan tevékenység, amely segített neki újra összekapcsolódni önmagával. Ezúttal azonban a gondolatai neki is vissza-visszatértek egy nemrég olvasott cikkhez a Mosolykulcs blogján, ami a szociális kommunikációs készség fejlesztéséről szólt.

Azt olvasta benne, hogyan kapcsolódik össze a szociális kommunikáció fejlesztése az ember mindennapi tevékenységeivel, még olyan egyszerű dolgokkal is, mint a horgászat. Péter azon kapta magát, hogy most nemcsak a halakra figyel, hanem a körülötte lévő emberekre is. A parton gyerekek futottak, egy idősebb horgász pedig mosolyogva intett neki. Ezek az apró interakciók adták meg a nap különleges hangulatát. Ezek azok, amik a gyerekeknek olykor még nehezebben mennek, mert nekik még ezt is tanulniuk kell. És akadnak gyerekek, akinek mindez nehezebben megy.

Egy korábbi alkalommal, Péter észrevette, hogy egy másik horgász mellé telepedett. Laci, egy vidám középkorú férfi volt, aki azonnal szóba elegyedett vele. Elmesélte, hogy néhány éve még komoly nehézségekkel küzdött a családjában, mert volt egy gyermek, akinek pont hasonló problémái voltak. Ekkor talált rá a Mosolykulcsra, amely nemcsak gyakorlati tanácsokkal, hanem érzelmi támogatással is segített neki, de főleg a gyerekeinek a későbbiekben.

A beszélgetés közben Péter rádöbbent, hogy a horgászat, amely eddig számára egyéni tevékenység volt, valójában mennyire gazdagíthatja a kapcsolatait. Laci példáján keresztül megértette, hogy a szociális kommunikáció fejlesztése, főleg gyermekkorban, nemcsak egy elvont fogalom, hanem egy olyan eszköz, amely mindannyiunk életében nagy változást hozhat. A mosolykulcs programjai, amelyeket Laci is ajánlott, olyan gyakorlati megoldásokat kínálnak, amelyek bármely helyzetben segítenek nyitottabbá és figyelmesebbé válnia gyermekeinknek és akár nekünk is.

Ahogy a naplemente lassan narancssárgába borított mindent, Péter már nemcsak a halak kapásait várta. Arra is odafigyelt, hogy a mellette ülő társai hogyan kommunikálnak egymással. Volt valami különleges abban, ahogy az emberek a természetben megnyílnak, és megosztják gondolataikat. Talán ez is része annak, amit a Mosolykulcs tanít: a figyelem és a jelenlét fontossága. Ami gyerekkorban még hangsúlyosabb.

Péter hazaérve ekkor kereste fel a Mosolykulcs weboldalát, hogy elmélyítse azokat a gondolatokat, amelyeket a tóparton hallott. Úgy érezte, hogy a horgászat mostantól nemcsak egy hobbi lesz számára, hanem egy eszköz, amely segít a kapcsolataiban is fejlődni. Ha már neki nem jut ilyen komoly segítség, mint a gyermekkorúak számára a Mosolykulcs.

A Mosolykulcs üzenete, miszerint a szociális kommunikáció fejlesztése mindennapjaink szerves része lehet, Péter számára is egyre érthetőbbé vált.