Három napos bojlizás után is nyugodtan indultam haza a tópartról

Három nap után fél órán át állok a csomagtartó mellett, mielőtt egyáltalán elindulnék hazafelé.

Minden hosszabb túra így ér véget nálam. Csütörtök délután pakolás, péntek hajnalban már a helyen vagyok, aztán három nap sátor, etetés, bójázás, éjszakai kapások. Vasárnap délutánra fáj a hátam, a kezem ragad a bojlis vödröktől, és még mindig be kell tuszkolni az autóba a bottartókat, a széket, a vizes ruhát meg a szákot.

Ilyenkor a kocsi ugyanolyan fáradt, mint én. Sáros dűlőút, három nap állás a tűző napon, aztán 120 kilométer autópálya alaposan megpakolva. A régi kombimmal évek óta így járok a tavakra, télen a jeges parkolóktól a nyári porfelhőkig mindent megjárt már velem. Tavaly nyáron kezdett zavarni, hogy a hazaúton folyamatosan fülelek. Nem búg hangosabban a motor? Nem melegszik jobban a szokásosnál? Elég egy hosszabb emelkedő, és máris azon kapom magam, hogy a fordulatszámmérőt lesem. És közben persze aggódom.

Aki már ült úgy az autópályán egy jól sikerült hétvége után, hogy a fogás helyett a műszerfalat figyelte, az tudja, mennyire elrontja ez az egész túra hangulatát. A tóparton három napig semmi másra nem gondolsz, csak a kapásjelzőre, aztán hazafelé egyszer csak beindul a fejedben a számolás, hogy mennyibe kerülne, ha most tényleg baj lenne.

A tópartról hazafelé máson jár az ember esze, én mégis akkor szántam rá magam, hogy utánanézzek, mi is megy abba a motorba.

Addig a benzinkúton vettem, ami éppen a polcon állt. Nagyjából annyi volt a szempont, hogy ismerős-e a felirat a flakonon, és belefér-e abba az összegbe, amit a tankolás után még el akartam költeni. Aztán egy horgásztárs, aki autószerelőként dolgozik, feltett egy kérdést a parton, amire nem tudtam válaszolni: milyen előírás szerepel a szervizkönyvemben.

Onnantól nem hagyott nyugodni a dolog. Elmagyarázta, hogy nem a kanna színe számít, hanem hogy melyik termékvonalról van szó, és mit írt elő a motorhoz a gyártó. Egy sokat terhelt, megpakolt kombinál pedig ez a különbség nem elméleti kérdés, hanem ott dől el, hogy a hosszú autópályázás után mennyire kopik a motor.

Így jutottam el az olajwebshop.hu oldalára, ahol a shell kínálat egy helyen, szépen és áttekinthetően látszik. Ott esett le, hogy a Shell Helix nem egyetlen termék, hanem több sorozat, és mindegyiknek megvan a maga helye.

A HX3 a régebbi motorok többfokozatú olaja. A HX5 félszintetikus, bármilyen üzemanyaggal működő motorhoz való, és a régebbi turbómotoroknak LSPI-védelmet ad. A HX7 már szintetikus technológiával készül, magas teljesítményű motorokhoz, ACEA C3 és VW jóváhagyással. A HX8 teljesen szintetikus, modern dízel-, benzin- és gázüzemű motorokhoz való, ahol a részecskeszűrő és a turbó miatt magasabb a követelmény. Az Ultra pedig a legkorszerűbb sorozatuk, extra kopásvédelemmel, a leírásuk szerint akár 1,4-2,1 százalékos üzemanyag-megtakarítással.

Horgászként amúgy hozzászoktam, hogy a részletek döntenek. Senki nem köt fel találomra előkét, mert tudjuk, hogy a rossz horogméret vagy a túl vastag zsinór elviszi a napot. Érdekes, de úgy tűnik, hogy ugyanez gondolat az autók esetében teljesen igaz.

Ami végül megnyugtatott, az az eredetiségre vonatkozó ígéret. Az olajwebshop.hu oldalán külön kiemelik, hogy garantálják, minden termékük hivatalos forgalmazói csatornán keresztül kerül a polcaikra. Egy motorolajnál ez pont annyira számít, mint a horgászboltban az, hogy tényleg az legyen a dobozban, amit a címke állít.

A csomag kibontása után a garázsban álltam a kannával, és eszembe jutott, hogy húsz éve horgászom, de ezt a fél órát soha nem szántam rá. Pedig a botokat évente átnézem, a zsinórt cserélem, az orsókat kenem. A kocsi valahogy mindig kimaradt ebből, holott az visz ki a vízhez.

A rendelés után az lett a legfurcsább, hogy a hazaúton már nem fülelek. Az augusztusi túrán ugyanúgy megpakoltam a kocsit, ugyanúgy sáros dűlőúton jöttem ki a tóról, csak éppen a 120 kilométer alatt végre a halakra gondoltam.

Azóta a Shell Helix vonalakat ismerem annyira, hogy tudjam, melyik való a kocsimhoz, és ha jövő tavasszal újra kell, megint az olajwebshop.hu oldalán rendelem meg. Nem lett tőle nagyobb pontyom, de a tópartról hazafelé sokkal nyugodtabb vagyok, szóval végre nem az van, hogy keserű szájízzel kell zárnom ezeket az alkalmakat.